|
A kastély
Klasszicizáló,
késő barokk,
empire stílusú
négyzetes
alaprajzú
kastély épület,
funkciója
szálloda.
Az épület 1787
és 1819 között
épülhetett, mert
korábban a
térkép épületet
még nem
tüntetett fel,
1819
decemberében
viszont egy
összeírás
tanúsága szerint
már biztosan
állt, mert azt
írják róla, hogy
"az egész épület
új". Ugyanakkor
a kastély pince
szemöldök
gerendáján az
1821-es évszám
látható,
lehetséges, hogy
ekkor fejezték
be teljesen az
épületet. A
rendszerváltást
megelőzően az
ingatlan a
Hortobágyi
Állami Gazdaság
tulajdonában
állt, a
főépületben a
vállalat
dolgozóit
helyezték el.
Az épületben a
kastélyszálló
2005 folyamán
nyílt meg. A 21
szobás
elrendezésből 7
lakosztály és 2
apartman került
kialakításra.
Jellege és
felszereltsége
alapján az
ingatlan három
csillagos hotel
kritériumait
elégíti ki.
A fő épület:
Az épület
különlegességét
a kis
alapterületen 5
szint
kialakítása
jelenti szemben
a magyarországi
gyakorlattal,
ahol a kastélyok
általában egy-
ill.
kétszintesek,
nagy
alapterületűek.
Megjelenése
visszafogottan
egyszerű, mégis
elegáns,
tekintélyt
sugárzó.
Homlokzatát
osztópárkányok,
lizénák
tagolják. Az
ablakok
keretezettek,
vízszintes
szemöldök
párkányokkal
díszítettek.
Tetőzete négyzet
alapú sátortető.
A teraszra
elegáns kétkarú
lépcső vezet
fel. A két
lépcső között
található a
pince lejárat.
A négyzetes
alaprajzú,
kétemeletes,
Magyarországon
egyedi
kialakítású
kastélyt
eredetileg
feltehetően
nagyobbra
tervezték,
ugyanis az
alapozás 25 x 25
méteres, erre
azonban végül
csak 19 x19
m
alapterületű
felépítményt
emeltek. A pince
tetejének
beépítetlen
részén teraszt
alakítottak ki.
A pincetér
jelenlegi
funkciója söntés
és borozó,
elsősorban a
szállóvendégek,
ill.
rendezvényekre
érkezők számára.
A földszinten a
főbejárat mögött
eredeti kőpadlós
előtér, mögötte
lépcsőház
található. Balra
nyílik a
recepció tágas
társalgóval.
Jobbra
lakosztályok
nyílnak.
Az első
emeletre,
valamint a
további
szintekre húzott
kőlépcső vezet.
Az I. és II.
emeleten
találhatók az
igényesebb
lakosztályok,
míg a tetőtérben
fürdőszobás
szállodai szobák
üzemelnek.
A felújítás a
Műemléki Hivatal
felügyelete
alatt történt és
a hasznosítás
megfelel a
Hivatal
ajánlásainak. A
homlokzat
grafiti ellen
védett.
Főbb
szerkezetek:
Alapozása több
méter mélységig
lemenő tégla
sávalap, a
felmenő falak és
válaszfalak
tégla
szerkezetűek. A
födém a pince és
a földszint
felett
dongafödém, az
emeleteken
síkfödém.
A belső
lépcsők kőből
készültek. A
tetőszerkezet
faanyagú
sátortető
hódfarkú cserép
héjalással. A
bádogozás anyaga
időtálló
horganylemez.
A homlokzat a
pinceszint
felett terméskő,
a magasabb
szinteken
vakolt, festett,
kváderezéssel
díszített. A
párkányok és a
díszerkély kőből
készült. A
nyílászárók
kétszárnyú nyíló
ablakok, íves
ablakok és fa
beltéri ajtók.
A padozat a
pincében tégla,
a a földszinti
előtérben
eredeti kőpadló,
a szobákban
laminált
parketta vagy
szőnyegpadló, a
többi
helyiségben
kerámia. A
terasz fagyálló
kerámiával
burkolt.
A belső
falak vakoltak,
festettek, a
vizes
helyiségekben
csempézettek, a
pincében
nyerstégla
látszik.
Épületgépészeti
felszereltségéhez
radiátoros
központi fűtés,
hideg-melegvízellátás,
380/220 V
erőátviteli és
világítási áram,
gáz- és
csatornaellátás,
valamint
távbeszélő
bekötés
tartozik.
Az ingatlan
állaga:
Az épület
tartószerkezetei
szilárdak. A
pinceszint
borozónak
kialakított
része, a
raktárak és
közlekedők jó
állapotú. Az
alkalmazott
szakipari
szerkezetek
korszerűek, de
nem luxus
minőségűek. A
szobák,
lakosztályok
általánosságban
jó állapotúak,
megkíméltek,
karbantartottak.
Múzeum
épülete:
Az egykori
kápolna, később
magtár funkciójú
épület szabályos
téglalap
alaprajzú,
egyszintes,
magas tetős
téglaépület.
Egyszerű
vonalvezetésű,
de homlokzata
kiemelésekkel,
ívekkel tagolt,
komoly
megjelenésű.
Jelenlegi
funkciója rádió
múzeum, ill.
fejlesztés alatt
álló területek.
A jövőben
szolárium,
konferenciaterem,
valamint
kiszolgáló-háttéri
létesítmények
elhelyezésére
szolgál. Építési
ideje nem
ismert, becslés
alapján a XIX.
század közepén
készülhetett75
cm-es
falvastagsága
miatt rendkívül
szilárd,
időtálló
építmény.
Három bejárata
van, északi
végében nyílik
az előtér,
mellette ma még
funkció nélküli
kisebb
helyiségek
találhatók. Az
előtérből és
külön bejáraton
is
megközelíthető a
rádió múzeum,
ahol régi
híradástechnikai
eszközöket
állítanak ki.
Tovább haladva
feltárul a
legnagyobb
alapterületű
helyiség
Főbb
szerkezetek:
Alapozása tégla
sávalap, a
tartó- és
válaszfalak
tégla anyagúak.
Az előtér és a
rádió múzeum
felett tégla
donga födém
készült, a többi
helyiségben
nincs födém, a
tetőszerkezet
jól látszik. A
tetőszerkezet
kontyolt
nyeregtető,
faanyagú,
torokgerendás, a
tetőhéjalás
műemléki cserép.
A homlokzat
vakolt, festett,
az
épületbádogozás
anyaga
horganylemez. A
nyílászárók
négyszögletes és
íves fa
szerkezetű
ablakok
hőszigetelt
üvegezéssel,
valamint
kazettás, üveg
betétes fa
bejárati ajtók.
A padlóburkolat
az előtérben és
a rádió
múzeumban
laminált
parketta, máshol
aljzatbeton. A
falak vakoltak,
festettek.
Épületgépészeti
felszereltségéhez
hidegvízellátás,
csatorna
bekötés, 220 V
világítási áram
tartozik.
Az ingatlan
állaga:
2000-2001
folyamán a
homlokzatot
felújították, a
tetőszerkezet,
cserépfedés és
tetőbádogozás is
teljesen új.
Belül legjobb
állapotban a
rádió múzeum
helyisége van,
amely
padlóburkolattal
is rendelkezik.
A többi helyiség
fejlesztése
folyamatban van.
Az épület
tartószerkezetei
szilárdak,
az
eddig beépített
szakipari
szerkezetek
korszerűek.
|